fbpx

„A Dal szakmailag és emberileg is még jobban összekovácsolja a csapatot” – Fatal Error interjú

A Fatal Error szerepelt már nálunk korábban is több formátumban, a csapat azonban most ismét aktuálissá vált. Tavaly “Kulcs” című daluk szépen szerepelt a Dal című tévéműsorban, most pedig újra megpróbálják a vetélkedőt. Az első megmérettetés most szombaton, 2020. február 1-jén lesz, ennek kapcsán, de a csapat belső életével összefüggésben is beszélgettünk a csapattal! A hét zenekara a Fatal Error!

Név: Fatal Error

Műfaj: Rock

Megalakulás éve: 2011

Város: Budapest

Zenekartagok:

Rimóczi Zsolt “Zsola” – ének
Balázs Mihály – zongora
Rónai Dávid “Jakó” – gitár
Joós Bence – gitár
Kornyik Botond – basszusgitár
Balázs Miklós – dob

 

Utoljára közel 2 éve voltatok nálunk, és azóta rengeteg dolog történt veletek, például nem olyan régen megjelent a legújabb lemezetek, a Halandó, ami baromi energikus lett. Hogy fogadták a rajongók, milyen visszajelzéseket kaptatok? 

Zsola: Szerencsére eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptunk azokon a körökön belül, ahova eljutott az lemez, sokan jelezték is, hogy ezt az vonalat érdemes megfogni, és mi is úgy éreztük, hogy ez most így kerek. Írjuk a dalokat, jönnek az ötletek, nem állunk meg. Koncerteken is szerencsére működnek az új dalok, nagyon jó volt végre frissíteni a műsoron.

 

Pár hete ért véget a FISH!-sel közös turnétok, ennek a közepén volt a lemezbemutató buli Budapesten, ami egy iszonyat jó hangulatú, zúzós buli volt. Ti hogy éltétek meg azt a koncertet, illetve milyen volt a FISH!-sel együtt?

Bence: A lemezbemutató minden szempontból különleges élmény volt számunkra, hiszen ez már a harmadik nagylemezünk és minden eddiginél több munkánk és energiánk van benne. Megtisztelő volt, hogy mennyien eljöttek, és mennyire pozitívan fogadták a lemezt, már a koncert előtti dedikáláson is éreztük, hogy ez most különleges lesz, maga a koncert meg tényleg libabőr volt az elejétől a végéig

 Jakó: A Fish! zenekarral már régóta jó viszonyt ápolunk, többször is volt lehetőségünk nyitni előttük, ez alkalommal (majdnem) egy egész turnén át elkísértük őket, nagyon jó koncertek voltak, meg amúgy is imádjuk Fishéket stábostul, mindenestül, jómagam még két alkalommal fel is pofátlankodtam gitározni egy dalukat, annyira beéreztem az ügyet. Valószínűleg egyébként ez volt az utolsó olyan idényünk, hogy előzenekar státuszban lépünk fel, legalábbis turné szintjén.

Terveztek tavaszi turnét a Kiessel. Lehet már róla tudni valamit?

Misi: Tudni kell, hogy a Kies tagjai nagyon jó barátaink, annyira összecsiszolódtunk az évek alatt emberileg, hogy sokszor úgy tudunk beszélgetni bizonyos dolgokról, mintha egy zenekarban játszanánk. Jómagam egy akusztikus felvétel erejéig csatlakozom is hozzájuk zongorán, ami nagy megtiszteltetés. A slusszpoén az, hogy a DAL 2020-ba mindketten bekerültünk, így pláne sok a közös téma. Baromira várjuk a közös állomásokat, tutibiztos, hogy nagyon állat bulik lesznek közösen, mindenkit szeretettel várunk, az állomásokat a Facebook eseményeink közt bárki megtalálja.

 

Gondolkodtatok már esetleg új lemezen, vagy egyelőre mással foglalkozok?

Zsola: Már a harmadik lemez alatt is jöttek folyamatosan az ötletek, sok inspiráció ér engem a hétköznapokban, amiket mindig dal formájában fogalmazok meg. Heti egy vagy több alkalommal mindig elmegyek a menyasszonyom tetoválószalonjába gyakorolni, ahol szinte mindig jön valami új ötlet. Van olyan dal, ami egyáltalán nem is fatalos, sőt, van olyan, amit eredetileg nem is annak szánnék, de aztán úgy vagyok vele, hogy majd a srácok eldöntik, hogy melyikeket raknák össze együtt a legszívesebben. Idén is szeretnénk mindenképpen valami újdonsággal kijönni, hogy ebből mikor lesz album, most még nehéz megmondani, mindenesetre én alig várom már, hogy leüljünk a srácokkal a próbateremben dalozni.

 

Hallgatok esetleg más zenéket is, akár ötletet is merítetek belőle, vagy csak ebben a stílusban mozogtok?

Zsola: Természetesen hallgatunk, mindenkinek megvan a maga kis kedvenc előadója. Nekem személy szerint nagy kedvencem a Foo Fighters. Talán amit merítünk más zenékből, azok a lendületes koncertek, zenei szempontból pedig harmóniák, de semmilyen esetben nem másolunk. Próbálunk újat alkotni, ami nem a legegyszerűbb, de nem szoktunk feladni semmit sem egy könnyen.

 

Tavaly bejutottatok A Dal 2019-be, ahol egészen a döntőig jutottatok. Honnan jött az ötlet?

Misi: Bevallom, hogy igazából már évek óta küldözgettük be a dalokat, próbálkoztunk, de soha nem kifejezetten a DAL műsorra készültek a számok. Mindig utólag döntöttük el, hogy melyik dalt érdemes beküldeni, de én személy szerint örülök is, hogy az első pár évben nem válogattak be minket, mert a Kulcs volt először talán elég érett, hogy elvigyük a műsorba. Szerintem minden zenekarnak egy hatalmas pluszt adhat a DAL. Promócióban és persze élményben sem utolsó, nem minden nap játszhat az ember a TV képernyőjén.

Idén is bent vagytok, amihez először is gratulálok! Idén egy sokkal lírikusabb, más hangvételű számmal indultok, mint tavaly. Miért pont ez a szám lett a befutó?

Zsola: Nyáron ültünk a stúdióban a srácokkal, és valamiért ez egy közös kedvence lett a zenekarnak, majd ezt követte a gondolat, hogy benevezzünk vele a DAL-ba. Nagy meglepetésünkre visszahívtak minket, mi pedig örömmel megyünk vissza és mutatjuk meg magunkat újra. Szerettük régen is a kisebb városi tehetségkutatók izgalmát, és most ez egy komolyabb kihívás, ami kicsit újratölti bennünk, amit szerettünk: a verseny jellegét.

  

A tavalyi versenyben sok mindent tanultatok. Most máshogy álltok a dolgokhoz vagy maradtok annál, ami a döntőig segített?

Bence: Idén is megpróbáljuk a maximumot hozni és átadni egy koncert hangulatát a képernyőn keresztül. A nyomás és az izgalom nem tompult. Talán még nagyobb kihívás is újra versenyezni, hiszen tavaly nem gondoltuk, hogy akár a döntőig is eljutunk.

Boti: Az az igazság, hogy ez tavaly sem csak rajtunk múlott, nagyon sokat köszönhetünk elsősorban a közönségünknek, családunknak, barátainknak, hiszen az ő támogatásuk nélkül nem juthattunk volna el a harmadik adásig, szóval idén is természetesen számítunk rájuk! Ami még ugyanolyan, hogy bennünk van a drukk, az izgulás, de magunkat adjuk, ezt megígérjük.

 

Mi jelent számotokra A Dal? Egy lehetőség, egy “próbatétel? Vagy valami egészen más? 

Jakó: Igazából mindkettő. A Dal itthon jelenleg gyakorlatilag az egyetlen lehetőség rockzenekaroknak, hogy a közmédiában kiemelten, főműsoridőben szerepelhessenek, és ezáltal többen megismerhessék őket, felfigyeljenek rájuk. Sokan ördögtől valónak tartják, ha valaki egy ilyen műsorban szerepel, de azt gondolom, annak ellenére, hogy ez a közeg nyilvánvalóan eltér egy magunkfajta rockzenekarétól, itt önazonosnak lehet maradni, és megmutatni azt az énedet, amit egyébként koncerten is megkap a közönség, csak itt extra látvánnyal, meg különleges körülményekkel. Elég nagy próbatétel is minden szempontból, nemcsak a verseny mivolta miatt, hanem mert a próbákkal, előkészületekkel együtt ez külön nagy testi-lelki fegyelmet, szervezettséget és odaadást igényel, ami szakmailag, meg amúgy emberileg is még jobban összekovácsolja a csapatot, meg a közönségét is, hiszen tavaly is nekik köszönhettük, hogy végül a döntőig eljuthattunk. Hiába voltunk tavaly is, idén szinte ugyanakkora a várakozás és az izgalom.

 

Milyen fogadtatást kaptatok, mikor bejelentettétek, hogy idén is indultok?

Misi: Egy picit bennünk volt, hogy vajon mit fog szólni a nagyérdemű, hogy megint elindulunk, de szerencsére nem kaptunk negatív visszajelzéseket, vagy az is lehet, hogy csak nem jutott el hozzánk (hehe). Azt fontos főleg a zenekaroknak megérteni, hogy nem sok lehetőség van arra, hogy az ember promózza magát, és ezáltal az adott dalt (és ezzel együtt a zenekar többi dalát is) sokkal több emberhez el lehet juttatni. Mi pedig pont kihoztunk egy lemezt, talán emiatt is döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk mégegyszer.

Hogy vettétek észre, a közösségen belül mennyire támogató a többi zenekar? Akár akikkel együtt vagytok a versenyben, akár akik nem indultak?

Bence: Már az is nagy dolog, hogy ennyi alternatív-rock-metal zenekar bekerült a műsorba. Az meg a lehető legjobb, hogy több haver zenekarral is együtt szerepelhetünk. Szerintem nagyon jó és összetartó közösség ez, örülünk a másik sikerének, mert tudjuk mennyi munka áll minden produkció mögött.

Boti: A mezőnyön belül és kívül is van segítség, és szerintem ez nem csak ránk igaz, a ’19-es adás ideje alatt több baráti zenekar is buzdította a saját táborát, hogy támogassák/támogassuk együtt a rockzenét, és hogy igenis teret kapjon ez a stílus a médiában. Szerintem ez idén sem lesz másképpen.

 

Van valami színpadraállás előtti “rituálétok”?

Miki: Minden koncertet megelőz egy folyamat, kezdve az utazással, pakolással, majd hangbeállás, stb. Végülis tekinthetünk erre is úgy, mint egy bevett rituálé, hiszen alapvetően a találkozáskor, a buszba szállás pillanatában fordul el az a bizonyos kapcsoló a fejekben, amivel koncert üzemmódba kerülünk. Megpróbálunk kizárni minden zavaró tényezőt, kinthagyni a hétköznapok gondjait, amelyekkel nincs idő fellépés közben foglalkozni. Ez segít általában hangulatba kerülni. A színpadra lépés előtt még megvan mindenkinek a saját kis szertartása, ez a felkészülés általában az átöltözést és bemelegítést jelenti. A folyamat utolsó momentuma a fellépést közvetlenül megelőző pacsizás, ami a koncertkezdést csak másodpercekkel előzi meg. Ez egy fontos közös pillanat, ami nem hiányozhat egy jó koncert kezdetéről. A DAL-os fellépéseinkkel is nagyjából így volt ez eddig, annyi különbséggel, hogy egy nagy stábbal kellett együttműködjünk, de szerintem nyugodtan mondhatjuk, hogy igazán a szívünkhöz nőtt a csapat. Nagyon jó volt velük dolgozni, idén is várjuk ezt már!

Boti: Egy jó ideje már mondhatom, hogy van közös rituálé. Mindenki mindenkivel ökölpacsizik, egy bizonyos „aaaaaahh” kiáltás kíséretében. Nem csak a 6 színpadon lévő személy, hanem a fatal-crew tagjaival is egyaránt, hiszen ők is a zenekar része. Mi így kívánunk egymásnak jó bulit.

Mivel vezetitek le a feszültséget adás előtt vagy akár után?

Bence: Adás előtt kicsit magába száll mindenki, de próbáljuk szokásos Fatal-módon elütni az időt ökörségekkel és oldani a feszültséget. Utána borul a bili, lemegyünk a kedvenc kis klubunkba, ahol várnak minket a barátaink és ünnepelhetünk. Az eredmény nem számít, már azzal is nyertünk, hogy újra bekerültünk és összetartunk.

Zsola: Én felhívom a szüleimet, az az első, aztán pedig nem titok, de megyünk “öblíteni” egyet és megünnepelni, hogy részesei lehetünk ennek a műsornak

 

Üzentek valamit a hallgatóknak, rajongóknak?

Misi: Nagyon köszönjük, hogy velünk vagytok, tényleg úgy érezzük, hogy kezd kialakulni körülöttünk egy „Fatal-család”, ami baromi jó érzés. Számítunk rátok az idei DAL alatt is, de azért fontos megjegyezni, hogy az igazi nagy dolgok egy zenekar életében nem egy műsorban kell, hogy történjenek, hanem a klubok színpadain, szóval találkozzunk a koncerteken, és csináljunk kibaszott nagy bulikat!

Köszönöm a beszélgetést, sok sikert szombatra!

 

Készítette: Vanda

Képek forrása: Somogyi Lajos, Szonda Benjámin