Rumproof

Szerkesztőségünk minden héten kiválaszt egy hazai bandát, akit megtesz a hét zenekarának. Ennek keretén belül az alap információkon és hallgatnivalón túl olvashattok egy mini interjút 5 alap + pár speciálisan a bandára vonatkozó kérdéssel. A bandák kiválasztásánál sem az ismertség foka, sem a metalon belüli műfaj, sem a szakmában eltöltött idő nem számít. Az egyetlen kitétel, hogy hazai legyen, az egyetlen fokmérő pedig a minőség. Így megismerkedhettek számotokra eddig esetlegesen ismeretlen, színvonalas tehetségekkel, reményteljes feltörekvő titánokkal, illetve régebbi ismert bandákról is szerezhettek új információkat.

20424084_1950965621816797_2460427417962048851_o

 

A hét zenekara: Rumproof

Műfaj: Kalóz metal

Megalakulás éve: 2014

Város: Pécs

Ezen a héten, egy kicsit könnyedebb vizekre evezik a Hét zenekara rovat, ugyanis belevetjük magunkat a kalandozásba, és az alkoholgőzös kalózéletbe. Ez alkalommal a kalózos folk metalt játszó, pécsi Rumproof zenekart kaptuk el egy gyors kérdezz-felelekre, hiszen küszöbön van az első nagylemezük, a Rogues of the Seven Seas megjelenése. A 3 éve alakult legénység, kezdetben feldolgozásokból építette föl a produkcióját, de mára már szinte az egész felhozatal saját dalokból áll össze. Túl vannak már egy 6 saját számot megszólaltató Black Flag in the Sky EP-n, és a nagylemez is látóhatáron van. Ezzel kapcsolatba beszélgettünk egy kicsit a zenekar kapitányával, Horváth Mátéval.

Mi a zenétek legfőbb mozgatórugója?

A Rumproof egy ízig-vérig folk-metal zenekar, így ez a kettősség a zenei mozgató, melyeket úgy ötvözzük, hogy azokat a kalózkultusz elemeivel fűszerezzük, és végül összegyúrjuk kicsit a színház sajátosságaival. Szóval fogtunk egy jó nagy lábost… Belehanyigáltunk metált, népzenét, egy jó nagyadag kalózkodást, majd ezt színesítjük többek között olyan elemekkel, amit a kalózos tematikának köszönhetően elbír a zenénk. (Nevet) Gondolok itt arra, hogy például én a színpadon nagyon sok gátlást és szociális korlátot ledobok… elvégre kalózkapitány vagyok, bassza meg! (Nevet) Szóval egy-egy koncert alkalmával megsétáltatom a bennem üvöltő állatot. Ezért ő hálás, és ha lejövök a színpadról kicsit tombol még, aztán elmegy aludni. Ezt a jelenséget érzem a zenésztársaimon is… mármint, hogy a Rumproof felszabadítja őket is. Átszellemülünk, így az abszolút szabadság is mozgatórugója a zenekarnak. Ha össze kéne foglalnom: metál, népzene, szabadság, ösztönök és minden, amit a zenénk elbír… néha kicsit több.

Van a bandának kitűzött végső célja? Milyen irányba haladtok, változtak a célok az idő múlásával?

Természetesen, mint minden zenekart, bennünket is a céljaink mozgatnak. Vannak, akik kikapcsolódásnak és abszolút hobbyként élik meg azt az alkotói közeget, amiben tevékenykednek. Ugyanakkor van egy réteg, akik, hogy stílszerű maradjak (nevet) komolyabb vizekre szeretnének evezni. Mi az utóbbi tábort erősítjük. A sarkalatos közhelyeket, mint a világhír… inkább hagyjuk. Úgy szeretnénk befutni a köztudatba, hogy az emberek szeretik a zenénket. Bírják, amit a lemezen hallanak, élvezik és átélik azt a színpadi jelenlétet, amit koncerten kapnak tőlünk. Ilyen értelemben céljaink tárháza kifogyhatatlan… Viszont a kifejezés, hogy; végső cél? 🙂 Nem szeretném, ha lenne, mert az valamilyen szinten lezárna egy folyamatot. Úgy gondolom, hogy a Rumproofnak mindig lesznek újabb és újabb céljai. Nem szabad ellőni egyetlen záróakkordot sem. Még gondolati szinten sem! Maximum akkor, ha egy galaktikus birodalom kiépítéséről beszélünk… Heh, (nevet) kalózok lézerkarddal! Futurisztikus gondolat… de lehet erről is írunk egy dalt. [hörgés]Ki tudja?![hörgés] A kérdés második felére reflektálva… az irány csak az előre. Természetesen a célok változtak azalatt a három év alatt, mióta a banda vitorlát bontott… A jelenlegi felállással viszont azt érzem, hogy ezek a célok közös irányt vettek. Szóval, ja… Keressük a jó szelet. Babban, karfiolban… (nevet), de leginkább abban, hogy az emberek szeressék, amit csinálunk.

19575023_1937355463177813_3418408951337189317_o

Mekkora nálatok a dalszövegek szerepe a zenén belül? Milyen forrásból származnak inspirációk a szövegek megírásához? Van összefüggés a dalok szövegeinek tartalma között, vagy inkább aktuálisan felmerülő témákat dolgoztok fel?

Eléggé meghatározó szerepe van. Nálunk összetett folyamat a dalszövegírás, mert hát… lássuk be. (Sóhajt) Nem vagyok perfekt angol. Ezért egy-egy dalszöveg úgy születik, hogy megírom magyarul, majd Petya lefordítja angolra. Van, hogy kérünk külső segítséget is, hogy minél frankóbban sikerüljön a fordítás, de ez inkább amolyan végső simítás. Petya nagyon keni az inglisht, meg bízom a fordítókájában! Énekes/frontemberként fontosnak tartom, hogy a saját szavaimat, gondolataimat közvetítsem… Sosem értettem azokat, akiknek a szájába adják ezeket… na, mindegy. Az inspirációk forrása kifogyhatatlan… Amennyire lehet, szeretem, ha sokszínű egy-egy hangzóanyag, így a korongoknak, amik kikerülnek a fedélzetről, hozniuk kell ezt a hullámzást. A zene és a dalszöveg kombóján múlik leginkább, hogy mekkora érzelmi flash megy végig egy albumon. Így a nagylemezünkről [Rogues of the Seven Seas], hoznék is egy példát.
Itt van az egyik magyar nyelvű sanzonunk, a Szittyós John, ami egy személyes félelmemről szól. Volt egy időszak az életemben, amikor sikerült borzasztó mélységekben vergődnöm. Úgy tudtam csak elviselni a hétköznapjaimat, hogy a véralkoholszintem gyakorlatilag már reggeltől az egekben volt. Ebben az időszakban hááát… (megvakarja a fejét és zavartan nevet) eléggé… és a szó legkevésbé jó értelmében, sikerült baromira hülyén viselkednem a környezetemben élőkkel. Sokan eltávolodtak tőlem, kiléptek az életemből. Kellett pár jól irányzott pofon, hogy összekapjam magam. A dalszöveg egy John nevű fickóról szól, akit mindenki szeret és tisztel. Segítőkész, egy effektíve jó és kedves ember, aki az évek során hülyére itta magát. Olyannyira, hogy téveszméi és kényszerképzetei lettek saját magáról és a környezetéről egyaránt. Kis paranoiával, üldözési mániával és a mindent elsöprő agresszióval tönkrevágta az életét. Végül csak a szesz maradt meg egyedül mellette… majd mondanom sem kell… a temetőben egy elhanyagolt sírhant jelzi létezésének emlékét.

„Temetőnek szegletében,
egy elhagyott síron írás áll:
„Az ember, ki megválthatta volna,
de ehelyett, felperzselte világát.””

IMG_4131
Így ez a dalszöveg megtestesíti a legnagyobb félelmemet. (Maga elé meredve hallgat). Azt, hogy egyedül fogok maradni a démonaimmal. Fikció persze, de koncerteken jó kiüvöltözni magamból ezt az érzést. De beszéljünk vidámabb témákról, mint például egy kivégzés. (nevet) A Death Row arról szól, hogy a törvény csatlósai elkaptak bennünket, már érezzük nyakunkon a kötél szorítását… aztán csodák csodájára, megmenekülünk. *Tádámm* Ez mondjuk egy tipikus kalózos sztori… A dalszövegeink olyan témákat dolgoznak fel, amik vagy velem, vagy a zenekarral történtek meg és ezt kalózos köntösbe bújtatjuk. Persze vannak fiktív dalszövegeink is, amik a kalózkodás különböző mélységeihez kapcsolódnak. Őszinte leszek… amellett, hogy a nagylemezzel zeneileg magasra tettük a lécet, illetve egy hangulatában sokszínű hangzóanyagot adtunk ki, kicsit az ingerküszöböt is kitoltuk pár dalszöveggel… (mosolyog) Nem lövöm le a poénokat, annyi biztos, hogy a szirének éneke generálta belső vívódástól, mely a depresszív életérzéstől az őrületig tetőzik, az Ezüsthíd édeskésen szerelmes felhangján keresztül a Black Out porban fetrengéséig minden lesz. Ahogy kezünkben az anyag, a zenekar hivatalos facebook oldalára folyamatosan kiposztolunk időközönként egy-egy nótát, kísérőnek egy az adott dal által megkívánt leírással, történettel, hogy miről is szól valójában. 😉 Ezért… ehm [köhint és most az olvasóra néz] érdemes követni bennünket a Fácsén! [kacsint]

Élőben, vagy inkább stúdiókörnyezetben érzitek magatokat otthonosabban? Az élő produkció, vagy a stúdióanyag tökéletesítése a legfőbb cél?

Egyértelmű… élőben, a színpadon sokkal otthonosabban érezzük magunkat. Ugyanakkor a stúdiókörnyezettel is megbirkózunk. Az élő muzsikálás felszabadít, jobban át tudjuk élni a történéseket. A stúdió pedig maximális koncentrációt igényel és az érzékek kiélesedését. Mind a kettőnek megvan a maga szépsége. A második kérdésre a válaszom: Mindkettő! Milyen lenne, ha kijönnénk egy gyenge anyaggal? Aki azt meghallgatja otthon… ”Mi a szar ez?!… Haggyukmá’!” … Ha pedig a stúdióban lenne minden kimaxolva és élőben lennénk gyengébbek, akkor meg: ”Ezeket is csak otthon fogom hallgatni.” Egyik sem jó. Egy zenésznek/énekesnek ki kell hoznia magából a maximumot mindkét területen. Úgy lesz faja! 😉

Mennyire vagytok nyitottak a metalon kívüli zenei stílusokra? Merítetek inspirációt más stílusokból a saját munkátokhoz?

Jó kérdés… úgy gondolom, hogy van a jó zene és van a többi. Ezt megfejeli, hogy ennek a két kategóriának az alakulását a szubjektum határozza meg. Szóval mindenkinek más. Relatív, hogy mi király és mi ”szar” [nevet]. Természetesen nem jó szemellenzősnek lenni, én is meghallgatok csomó féle zenét. Másra megyek el ”bulizni”, mást hallgatok munka közben, más kapcsol ki… Meg persze nálam abszolút hangulat és társaság függő. A második kérdésedre válaszul: Előfordul, igen… de inkább maradunk egy olyan úton, amit saját magunk tapostunk, illetve taposunk ki. Természetesen úgy, hogy a folk és metal elemek olyan fúzióját teremtsük meg, ami kiadja az aranyközépet’ a népzene és a döngölés között. Számonként változó arányban, mégis az album egységében a fentebb említett módon.
Dzsü-dzsü-dzsü / hegedű-hegedű-szintetizátor / lálálálááááá / hörr és [hangosan felüvölt]… Bocsi… Ez ilyen! [nevet]

Eredetileg feldolgozásokat játszó zenekar voltatok. Hogy fejlődött odáig a zenekar, hogy mára már teljesen saját számokból álló albumot adtatok ki? Hogy zajlik ez a fejlődés?

Az, hogy eredetileg feldolgozásokat játszottunk, az helytálló… viszont a zenekar alakulásakor a stílus mellett, a stílust fektettük le első sorban, illetve, hogy annak a műfajnak mely ismert és kedvelt előadóinak nótáiból felépített repertoárral rúgjuk be a motort. Emellett eldöntött tény volt, hogy nem akarunk néhány nagyobb zenekar árnyékában mozgolódni. A saját ízlésvilágunknak megfelelően alakítottuk ezt a kalózos témát, vagyis a saját nótáinkat 2016-ban a ”Black Flag int he Sky [EP]-n” és most 2017-ben a ”Rogues of the Seven Seas-en”. A korábbi kérdésed jutott eszembe…  A kezdetekkor ez volt a cél… saját repertoár, saját számok. Tessék… három év munkája meghozta a gyümölcsét. Az EP-n hat, a nagylemezen pedig tizenhárom saját nóta hallható. 🙂

Amikor a nagyok koncertjein jártok (pl Alestorm), akkor szakmai szemmel tekintetek az előadásra, vagy ilyenkor nektek is party time van? Mit lehet tanulni a nagyoktól?

Ha egyszer úgy alakul, hogy nem mi adunk koncertet?! Naná, hogy party time! Viszont szeretnénk a kalózos tematikát saját magunk formálni, hogy a végén kijöjjön belőle a Rumproof hatás! Ugyanakkor egy-egy szemlélődő [ehm… józan] pillanatban figyelünk arra, hogy mit és hogyan csinálnak más zenekarok. Lehet belőle okulni…

Az országot körbejárva hajóztok a Rogues of the Seven Seas turnéval. Külfölddel mi a helyzet?

Külföld a nem is oly’ távoli jövő zenéje… Nyitni fogunk kifelé, természetesen, mert valahol el kell kezdenünk kiépíteni a galaktikus [kacsint] birodalmat. Szeretnénk eljutni sok-sok-sok emberhez, hogy sok vidám pillanatot okozhassunk nekik zenénkkel. Ezért már önmagában megéri csinálni. Nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor a színpadról azt látjuk, hogy az emberek élvezik, amit csinálunk… ez minket is felpörget. Pláne, amikor kórusban csendül fel mondjuk a Kalózszív refrénje. 🙂 Felemelő, kurva jó érzés.

Köszönjük!

Facebook: https://www.facebook.com/rumproofofficial/

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/